Mogyoró reggelente rendszeresen kijön úgy 8-9 óra magasságában, feltölti az éléskamráját a pihenés idejére, majd visszavackol.
Ilyenkor csak meg szoktuk lesni, sosem vesszük ki, mivel a legkisebb neszre azonnal visszaszalad, egyértelmű, hogy félálomban gyűjtöget. :)
Ma viszont valami nagyon kedves és különös dolog történt.
Mikor meglestük a kicsikkel, nem elbújt a hangunkra, hanem felült a bújófára és kétlábon szimatolgatott felénk. Kinyitottam a tetőt és nem elszaladt, hanem még jobban nyújtózkodott. Betettem a kezem. Szimatolt, szimatolt, majd... elkezdett nyalogatni. Amikor tejfölt adok neki éreztem már a kis nyelvét, de így... Annyira édi volt!
Gondoltam megjutalmazom egy pici dió darabbal. A tenyerembe tettem és benyújtottam neki. És nem elkapta onnan, hanem beült a kezembe és ott ette meg, majd tömte a pofazacsiba a maradékot.
És még ezzel sincs vége.
Ezek után nem ment tovább a dolgára, hanem ült a kezembe és nézett fel ránk. Így hát kivettem. Megsimogattuk a szokatlanul nyugis kis Mogyorót, majd visszatettük. És még ekkor sem rohant be a házba, hanem előbb befejezte a gyűjtögetést.
Nagyon kedves kis hörcsögünk van azt hiszem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése