2014. május 22., csütörtök

Nyár

Amikor Didike nappal kijön aludni a csőbe a jó meleg kis vackából, akkor már igazán meleg van. :) Hello nyár!





2014. május 14., szerda

Videós bejegyzés

Hoztam mára két régebbi videót.
Az egyiken a mami új játékot tesztelt rajtam, ami nagyon tetszett mindenkinek! Kavicsokat tett a tálamba és ezek között kellett megtalálnom az elbújt lisztkukacokat.
Remek móka volt nekem, a család pedig remek szurkolótábornak bizonyult. :) 

video

A másikon pedig hát... felborulok pörögve forgok. Nagyon szeretem a gyapjúszőnyeget megregcsálni és az illatát nyál formájában, mint holmi parfümöt a tüskéimre nyalni (ne próbáld megérteni... ez olyan sündolog...)
Nos, ez nem mindig olyan egyszerű ám....

video


2014. május 13., kedd

Múzsa

Igen. Múzsa. Ez vagyok én. Zippo. Zippo a sün. Megihlettem a mamit.
Az egész egy szép tavaszi estén kezdődött.
Mami valami klassz illatú dologgal (ő fonalnak hívja) ült le mellém. Gondoltam segítek neki:
Aztán csak böködött, húzta vonta, majd nem győztem csodálkozni, hogy mi lett belőle:

(arról a rácsról nem is meséltem, ami a bal felső képen látszik... kifutó vagy mi a neve... oda beülünk a mamival, ő néha elmegy, én nem, aztán visszajön... szóval jó dolog...)

Ezzel meg is lennénk, gondoltam a csodálkozás után, majd jött az éjjel, majd a nappal, minden ment a maga módján. Aztán a nagy világosság közepén (ezt hívják az emberek nappalnak) jött mami és kikeltett a zsákomból. Na mondom... remek... azt mondta csak két perc és mehetek vissza... letett egy fehér izére és csak csodálkoztam. Ebből a műsünből kettő lett... És az új nagyobb, mint én... Úgy meglepődtem, hogy még mérgelődni is elfelejtettem, hogy felkeltettek a legszebb álmomból. Sőt! A fényképezőgép csattogásától is elfelejtettem megijedni... Így aztán modellnek álltam:
A mami meg boldogan kattogtatott és jókat röhögött, mikor rájöttem, hogy ezek nem is igazi sünik, hanem valójában sünnek álcázott labdák. Igazán jó móka volt! :)
Végül megpróbált rólunk közös képet is csinálni, no de az nem igen jött össze... :P

JA! És vettek nekem a gyerekekkel valami gusztustalan és rémisztő dolgot. Viaszmoly lárva vagy mi a neve. Úgy tudták, hogy ez olyan finomság nekünk, sünöknek, mint nekik a csoki. Boldogan adták is, majd csodálkoztak... Ebben sem vagyok átlagos süngyerek! Ugyanis puffogtam rá és tüskegömböccé váltam. brrrrr Maradnék a gyászbogár lárvánál és a lisztkukacnál...
A videókat holnapra hagyom. Mára elég belőlem ennyi is. nektek... Mamiéknak még most jön a java! ;)

Miért éri meg korán kelni?!

Ma 3 hete van nálunk Zippo. Imádnivaló kis tüskeböki lett határozott jelemmel, aki napról napra nagyobb.
Még sokat alszik, de már szépen eszik mindent, kivéve a csirkenyakat. A reszelt alma picit meghajtotta, de mással nem volt még gond.
Nekem úgy tűnik, hogy este csak enni/inni/wc-re kel fel, ha ilyenkor vesszük ki, akkor nehezebben lendül át a duli-fuli időszakon, éjjel ritkán van fent, olyankor hol ilyen- hol olyan kedvében van. Hajnalban annál többet aktívkodik. Továbbra is a kora reggeli órákban a legkedvesebb (6óra előtt). :) 
Tegnap csúnya módon felkeltettem pár kép erejéig fényes nappal, és olyan történt, amire nem számítottam: kezesebb, kedvesebb volt, mint valaha és nagyon aktív. Legközelebb mutatom azokat a képeket is! Alkottam... ;)

Most viszont íme a ma reggelünk képekben: 




Ezt volt a legnehezebb elérni, hogy nyugodtan hagyja, hogy elől a fejét simogassam. De nekem már engedi! <3



2014. május 12., hétfő

Próba cseresznye


Sok helyen láttam már, hogy a sünik (meg nyuszik és tengerimalacok...) alá nem forgácsot tesznek, hanem polárt. Nagyon tetszett ránézésre, de a tengerimalacokból kiindulva gyakorlatban nem gondoltam, hogy bármi jó lenne benne. Itthon nem is elterjedt, de a net tele van vele. Amerikai, svéd oldalakon nem is látni mást a süncik alatt, de már a németeknél is egyre több helyen váltja fel a forgácsot.

Aztán jött Zippy. Aki tényleg(!!) szobatiszta! Amikor először takarítottuk, és gyakorlatilag nem tudtam magam sem, hogy minek, hiszen a tök tiszta forgácsot dobtam ki, akkor gondoltam egy nagyot és próbának alátettem egy polártakarót.
Mielőtt azért nagy átalakításba fogtam volna, megkérdeztem a tenyésztőt, hogy van e ennek valami hátulütője szerinte, amire én nem is gondolok, de azt mondta, hogy ő személyesen még nem érzett késztetést kipróbálni, de rosszat nem tud mondani róla.
Így hát felkerekedtem és vettem pár polárplédet (Jyskben épp 6-700Ft-ok voltak, nem kockáztattam sokat ;) ) és nekiálltam varrni.

Először is a polárplédből csináltam liner-t (mi a szösz ez magyarul? aljzat talán?! látszik, hogy angolul néztem utána... ;) ). Semmi extra, csak egy pléd, aminek varrtam négy sarkot, 6 madzagot, hogy ki tudjam kötni a rácshoz és a közepére alulra egy dupla rétegű (olcsó plédnek vékony az anyaga alapon lett dupla), ketrectálca méretű másik plédet, így alul 3 rétegű lett, hogy ha esetleg baleset történik, akkor legyen mi felszívja a vizet illetve így nem is csúszkál az anyag a műanyagon. 

De ha már lúd, legyen kövér!
Mikor Zippot elhoztuk, nem volt sok időm varrogatni neki, így csak itthoni maradékokból lett alvózsákja és más nem is készült neki. sanyarú sorsú sünmalac... A zsák nem is lett tökéletes. Hiába, akkor még nem tudtam mik a követelmények! ;)
Aztán mikor megláttam a sünis anyagot, azonnal tudtam, hogy KELL (mint mostanában minden, ami sünis... így van ez a mopszokkal is... khmm... hörcsögös dolog nem sok van, velük csak azért nem ;) ). 
Így nem csak a sünis anyag, de a polármaradék is hasznosult. Lett belőle új, nagy, meleg alvózsák, alagút, tányéralátét és egy kosárka is.


Az elsőn nemigen van mit magyarázni, alvózsák kell. Pont. :) Csakis abban alszik Zipy nappal. Psszt! mutatom hogyan:
Sün bújócska
Alagútja volt eddig is egy kartonguriga formájában, szeretett benne bujkálni és oldalról alányúlva kívülről gurigatni is. Labda helyett. Mert azt nem tudja használni. :) Most ennek a gurigának készült borítás. Így is nagyon szeret jönni menni benne, amit a reggelente benne talált macskaalom mennyisége jelez. :))
bújkálós

gurigatós

A tányéralátét azért lett, hogy ha valami kiborul a tálakból, akkor ne kelljen az egész alátétet mosni, csak ezt. Például a tojást mindig kiszedi a tálkából valamiért és ezen eszi meg.




A legjobban viszont az jött be, amit először meg sem akartam csinálni: a kis kosárka, amit én azóta csak tévénézős fotelnak hívok. (szintén főleg amerikai képeken láttam az instagramon, innen az ötlet)

Nem készült el minden egyszerre, az első nap csak az alátét lett kész, akkor tettem be Zipponak az egyik sarokba a maradék rongydarabokat (khmm ez sem saját ötlet...) és imádta túrni!! Ezért készült el végül mégis a kis fotel, hogy abba kerüljenek a rongyok.
Bár a ketrecben én sosem látom, hogy használná, reggelre mindig szét van túrva, tehát biztos nem csak a helyet foglalja. Ezen kívül ezt szoktam kivenni esténként vele együtt, hogy kint is legyen hol lepihennie Őálomszuszékságának, ugyanis ha a zsákot veszem ki, akkor nincs játék. Ha azt megérzi, akkor uzsgyi bele/alá/rá és átmegy puffogó viperába az egyébként tüneményesen kedves, kezes kis sünink. Hiába, az én házam az én váram!!!
Így lett ez a tévézős fotel. Így nézzük együtt a tévét:
Neki én vagyok a tévé... :)


De ha épp nem lustulunk, hanem szaladgál, akkor is leteszem neki a földre, hogy ha megunná a mászkálást, legyen hol megpihenni. Valahogy így:

csak egy picit pihenek jó?
De lehet, hogy be is ásom magam a mélyére...

De semmi esetre sem alszok! Látod?!  Ébren vagyok! Fél szemmel figyelek

Nem! Nem alszok. Talán csak egy picit... :)
Meg amúgy is. Ebben lehet a legjobb selfieket csinálni rólunk, mert akkor legalább nem rohan el ;)

És a lényeg: hogy vált be az új alátét? Egyelőre nagyon!
Addig nem akartam másikat varrni (mosni azért higiénailag csak kell ugye?!), amíg ki nem derül, hogy egyáltalán jó lesz e. De kell varrnom cserét. Mert ez szuper. Zippo is szereti, nem pazaroljuk a forgácsot, mikor kiveszem nem hozok magammal szétszórni fél marék forgácsot, a kipotyogott tápot egyszerűen össze tudom szedni és visszatenni... Egyetlen gondom az volt, hogy az alomba való ki-be járás, abban való hempergés miatt elég sok szemcse van reggelre mindenfelé, de ez a gond is megoldódott, mikor a kutyakajával együtt rendeltem egy ilyet is:
Innen
Pici, jó erős a sörtéje, azóta reggelente az alom takarítása után átsöpröm a plédet és már rend is van. Most semmi negatívumost nem tudok mondani róla, szerintem nagyon nagyon klassz! És szép is. Nekem. :)

2014. május 8., csütörtök

Zippo és a cipőm

Kedd este esett meg az eset, hogy Zippo szokásos esti sétája alkalmával arra gondoltam, hogy nem az állólámpát kapcsolom fel a szobában, hanem az előszobai erős lámpák fényét engedem be a nappaliban, hátha így a nagy fényesség elriasztja Zippot a nagy cipővadász körútjáról, amiről már írtam.
Nem árulok el nagy titkot: nem így lett...
Zippo fényesség ide vagy oda, ahogy szokta egyenesen az előszobába indult. Én pedig rossz voltam és kutyaséta után az edzőcipőmet nem tettem be a helyére. Mutatom mi történt. Az egyszerűség kedvéért képregény formában. ;)

Először csak átsétált rajta

Aztán elkezdte rágcsálni
Nem kis vehemenciával...

Biztos voltam benne, hogy a hátára fogja habozni ezt a szakmintát és valóban!


Aztán kezdett érdekessé válni a dolog, így videóra váltottam. Mutatom!
video


A cipő kincs lett. Mikor el akartam venni, úgy kapaszkodott, hogy fel lehetett emelni a cipővel.

Letettem és kíváncsian vártam a folytatást

Teljesen bemászott és meg is bírt fordulni!

Aztán úgy döntött, hogy kellően kényelmes...
Annyira remekül volt odabent, hogy kezdtem aggódni. Amint megemeltem a cipőt, rámpuffogott, hogy hagyjam békén őt aludni. Oké, de én is aludnék... Már azon agyaltam, hogy cipőstől teszem vissza a ketrecbe, mikor úgy döntött megadja magát és kijön. Így egy utolsó selfie után mindketten aludhattunk... :)
Fülvakarás sünmódra (úgy látszik ezt minden állat szereti. Nálunk legalábbis :) )

2014. május 6., kedd

Cukiság a köbön

Zippo mostanra úgy fest, teljesen otthon érzi magát nálunk.
Nem volt könnyű egyikünknek sem az összeszokós első két hét, de belejöttünk. :)

Én momentán hülyére aggódtam magam, hogy miért nem akar enni. No nem koplalt a szentem, de bármilyen állítólag sünkörökben mannának tűnő dolgot tettem elé, nem evett csak száraztápot és lisztkukacot. No de túljártam az eszén! Összetörtem neki a száraztápot és belekevertem a csirkenyakba. Így esett, hogy miközben próbálta kiválogatni a tápot, csak belekóstolt a húsba is és lám lám kiderült, hogy ehető... Reggelre elég szép mennyiség tűnt el.
Azóta eljátszottuk ezt a macskakonzervvel, tojással, hallal és tegnapra egészen belejött a kicsike az evésbe. Olyannyira, hogy éjjel a kezemből tolta lelkesen befelé a halat és a tojást. És semmi trükk! 
Ja! És az egyetlen dolog, amit a nemevős időszakában csak úgy heccből adtam neki, de reggelre eltűnt, az a banán volt. Pedig állítólag a zöldséget és a gyümölcsöt úgy kell becsempészni a menüjükbe, mert nem igen szeretik. Nos, a banán nálunk egészen biztosan kivétel! :)
itt evett először főtt kaját nálunk :))
A gyerekek viszonylag ritkán látják mostanában, ugyanis amint kimondtam, hogy bébisünhöz képest koránkelő típus, rögtön normál süngyerek üzemmódba váltott és magától ugyan fel nem kel 10 óra előtt. A kicsik pedig szépen megértik, csak lesik ahogy a zsákjában már fészkelődik 8-9 körül, de annál nagyobb az öröm mikor ki is jön onnan ilyenkor.
Szonja már egészen bátor vele, a többiek inkább csak csodálják és élvezik ha sétál rajtuk. :)




Én meg a kedvéért még bagoly üzemmódba is átmegyek, ami nem kis dolog tőlem, aki szívem szerint 10-kor már aludnék... De ha el is szundítok, mihelyt mocorog, ki is megy az álom a szememből és megyek sünizni. :) Jó kis páros vagyunk mi ketten azt hiszem. :) Gábort rendszeresen megrágcsálja, nekem nagyon gyanús, hogy mivel ő eddigre túl van a zuhanyzáson, az erős tusfürdő illat lehet ennek az oka, mert engem sosem kóstolt még meg. :)
Már eljutottunk oda, hogy nem kell rongy ahhoz sem, hogy kivegyem, még ha puffog és gömbölyödik is a ketrecben, mikor megérzi, hogy én nyúlok alá, már simulnak is le a tüskék. :) A hatalmas sétáknál (pontos útvonalai vannak és tudatosan mindig arra akar menni, amerre nem engedem. Akármilyen messzire viszem onnan, tudja, hogyan lehet eljutni a gyerekek cipőihez és határozottan rájuk is startol! Okos!) Szóval sétakor eddig ha hirtelen mozdulattal közelítettünk, gömbölyödött azonnal, de legalábbis lemerevedett, amit azóta tudok, hogy nem is volt olyan nagy baj, mert ezzel meg lehetett akadályozni például, hogy a saras cipő talpát megkóstolja, de most... Meg se rezzen. Szinte kiröhög. Hiába nyúlok alá, már felemelem a hátsó két lábát, de mint a kis talicska még megy tovább a kitűzött cél felé a mellső lábaival. :)
Esténként viszont csak a séta van. Ilyenkor egy másodpercig nem áll meg. Rohan, rohan, rohan...
Viszont! Reggel, mikor a család előtt kelek, még szinte mindig ébren találom. Ha ilyenkor kiveszem (márpedig kiveszem! ;) ) akkor a legkezesebb. Semmi morci, semmi rohanás, csak nyugisan sétál rajtam, ücsörög, bújik (a hajam tetszik neki. :)) ). Ilyenkor lehet a legjobb képeket csinálni róla, hisz már világos van 6 óra körül ő pedig tökéletesen nyugis. Persze csakis lenémított telefonnal, mert a fényképezőgép csattanását még mindig nem szereti.

Viszont ha éjjel/hajnalban kelek fel valamiért és átmegyek megnézni, olyan mogorva kismalac tud lenni, mintha nem is éjszakai állat lenne. A hétvégén például hajnal kettőkor a kutyára rátört a dili és felébresztett, Zippo ekkor nyitott szemmel heverészett a cicaalomban. Benyúltam: puffog, durrog, gombócozódik. Alányúlok, még jobban mérges... A zsákjával vettem ki végül, hátha kint elszáll a mérge, de nem. Ki se dugta az orrát. Ilyen még sosem volt. Komolyan, mintha délben ébresztettem volna a legmélyebb álmából... Ennyit kaptam belőle:


Gyorsan vissza is raktam, ahol mintha mi sem történt volna kigömbölyödött és ücsörgött tovább békességben.

Igazi jellem! Egy egyéniség! :)) <3