Cukiság a köbön

Zippo mostanra úgy fest, teljesen otthon érzi magát nálunk.

Nem volt könnyű egyikünknek sem az összeszokós első két hét, de belejöttünk. :)

Én momentán hülyére aggódtam magam, hogy miért nem akar enni. No nem koplalt a szentem, de bármilyen állítólag sünkörökben mannának tűnő dolgot tettem elé, nem evett csak száraztápot és lisztkukacot. No de túljártam az eszén! Összetörtem neki a száraztápot és belekevertem a csirkenyakba. Így esett, hogy miközben próbálta kiválogatni a tápot, csak belekóstolt a húsba is és lám lám kiderült, hogy ehető... Reggelre elég szép mennyiség tűnt el.

Azóta eljátszottuk ezt a macskakonzervvel, tojással, hallal és tegnapra egészen belejött a kicsike az evésbe. Olyannyira, hogy éjjel a kezemből tolta lelkesen befelé a halat és a tojást. És semmi trükk! 

Ja! És az egyetlen dolog, amit a nemevős időszakában csak úgy heccből adtam neki, de reggelre eltűnt, az a banán volt. Pedig állítólag a zöldséget és a gyümölcsöt úgy kell becsempészni a menüjükbe, mert nem igen szeretik. Nos, a banán nálunk egészen biztosan kivétel! :)

itt evett először főtt kaját nálunk :))

A gyerekek viszonylag ritkán látják mostanában, ugyanis amint kimondtam, hogy bébisünhöz képest koránkelő típus, rögtön normál süngyerek üzemmódba váltott és magától ugyan fel nem kel 10 óra előtt. A kicsik pedig szépen megértik, csak lesik ahogy a zsákjában már fészkelődik 8-9 körül, de annál nagyobb az öröm mikor ki is jön onnan ilyenkor.

Szonja már egészen bátor vele, a többiek inkább csak csodálják és élvezik ha sétál rajtuk. :)

Én meg a kedvéért még bagoly üzemmódba is átmegyek, ami nem kis dolog tőlem, aki szívem szerint 10-kor már aludnék... De ha el is szundítok, mihelyt mocorog, ki is megy az álom a szememből és megyek sünizni. :) Jó kis páros vagyunk mi ketten azt hiszem. :) Gábort rendszeresen megrágcsálja, nekem nagyon gyanús, hogy mivel ő eddigre túl van a zuhanyzáson, az erős tusfürdő illat lehet ennek az oka, mert engem sosem kóstolt még meg. :)

Már eljutottunk oda, hogy nem kell rongy ahhoz sem, hogy kivegyem, még ha puffog és gömbölyödik is a ketrecben, mikor megérzi, hogy én nyúlok alá, már simulnak is le a tüskék. :) A hatalmas sétáknál (pontos útvonalai vannak és tudatosan mindig arra akar menni, amerre nem engedem. Akármilyen messzire viszem onnan, tudja, hogyan lehet eljutni a gyerekek cipőihez és határozottan rájuk is startol! Okos!) Szóval sétakor eddig ha hirtelen mozdulattal közelítettünk, gömbölyödött azonnal, de legalábbis lemerevedett, amit azóta tudok, hogy nem is volt olyan nagy baj, mert ezzel meg lehetett akadályozni például, hogy a saras cipő talpát megkóstolja, de most... Meg se rezzen. Szinte kiröhög. Hiába nyúlok alá, már felemelem a hátsó két lábát, de mint a kis talicska még megy tovább a kitűzött cél felé a mellső lábaival. :)

Esténként viszont csak a séta van. Ilyenkor egy másodpercig nem áll meg. Rohan, rohan, rohan...

Viszont! Reggel, mikor a család előtt kelek, még szinte mindig ébren találom. Ha ilyenkor kiveszem (márpedig kiveszem! ;) ) akkor a legkezesebb. Semmi morci, semmi rohanás, csak nyugisan sétál rajtam, ücsörög, bújik (a hajam tetszik neki. :)) ). Ilyenkor lehet a legjobb képeket csinálni róla, hisz már világos van 6 óra körül ő pedig tökéletesen nyugis. Persze csakis lenémított telefonnal, mert a fényképezőgép csattanását még mindig nem szereti.

Viszont ha éjjel/hajnalban kelek fel valamiért és átmegyek megnézni, olyan mogorva kismalac tud lenni, mintha nem is éjszakai állat lenne. A hétvégén például hajnal kettőkor a kutyára rátört a dili és felébresztett, Zippo ekkor nyitott szemmel heverészett a cicaalomban. Benyúltam: puffog, durrog, gombócozódik. Alányúlok, még jobban mérges... A zsákjával vettem ki végül, hátha kint elszáll a mérge, de nem. Ki se dugta az orrát. Ilyen még sosem volt. Komolyan, mintha délben ébresztettem volna a legmélyebb álmából... Ennyit kaptam belőle:

Gyorsan vissza is raktam, ahol mintha mi sem történt volna kigömbölyödött és ücsörgött tovább békességben.

Igazi jellem! Egy egyéniség! :)) <3