Múzsa

Igen. Múzsa. Ez vagyok én. Zippo. Zippo a sün. Megihlettem a mamit.
Az egész egy szép tavaszi estén kezdődött.
Mami valami klassz illatú dologgal (ő fonalnak hívja) ült le mellém. Gondoltam segítek neki:

Aztán csak böködött, húzta vonta, majd nem győztem csodálkozni, hogy mi lett belőle:

(arról a rácsról nem is meséltem, ami a bal felső képen látszik... kifutó vagy mi a neve... oda beülünk a mamival, ő néha elmegy, én nem, aztán visszajön... szóval jó dolog...)

Ezzel meg is lennénk, gondoltam a csodálkozás után, majd jött az éjjel, majd a nappal, minden ment a maga módján. Aztán a nagy világosság közepén (ezt hívják az emberek nappalnak) jött mami és kikeltett a zsákomból. Na mondom... remek... azt mondta csak két perc és mehetek vissza... letett egy fehér izére és csak csodálkoztam. Ebből a műsünből kettő lett... És az új nagyobb, mint én... Úgy meglepődtem, hogy még mérgelődni is elfelejtettem, hogy felkeltettek a legszebb álmomból. Sőt! A fényképezőgép csattogásától is elfelejtettem megijedni... Így aztán modellnek álltam:

A mami meg boldogan kattogtatott és jókat röhögött, mikor rájöttem, hogy ezek nem is igazi sünik, hanem valójában sünnek álcázott labdák. Igazán jó móka volt! :)

Végül megpróbált rólunk közös képet is csinálni, no de az nem igen jött össze... :P

JA! És vettek nekem a gyerekekkel valami gusztustalan és rémisztő dolgot. Viaszmoly lárva vagy mi a neve. Úgy tudták, hogy ez olyan finomság nekünk, sünöknek, mint nekik a csoki. Boldogan adták is, majd csodálkoztak... Ebben sem vagyok átlagos süngyerek! Ugyanis puffogtam rá és tüskegömböccé váltam. brrrrr Maradnék a gyászbogár lárvánál és a lisztkukacnál...

A videókat holnapra hagyom. Mára elég belőlem ennyi is. nektek... Mamiéknak még most jön a java! ;)