Egy borús napon

Azt vettem észre, hogy minél álmosabbak vagyunk mi egy borús nap miatt, annál élénkebb Mogyi. Logikus, hisző teljesen fordítva van bekötve... :)

Így esett, hogy ma többször is összefutottunk őkelmével.

Ma láttam először inni az itatóból is.

Délután pedig a lányok uzsonnája nem fogyott el nyom nélkül, így megkínáltuk Mogyorót a maradék joghurttal. A tegnapi zöldségre kentem és letettem a földszintre a tálat. Kisvártatva meg is jelent Mogyi.

Teljesen elvarázsolta a lányokat, ahogy nyalogatta a pici nyelvével a finomságot. 

Joghurt nyalogatás

Ha már házhoz hoztuk a zöldséges kertet, fogyasztott egy kis répát is:

És a pitypanggal is megküzdött. Nem volt könnyű csata! :)) Ki akarta húzni a szárat a tálból, de minden bizonnyal beszorult valami alá a vége, így... őőőőő.... hanyattesett. Mogyoró. Nem a pitypang. :) De villámgyorsan talpra állt és folytatta a harcot. Végül nyert. Épp csak a bundáján lévő folt árulkodott a malőrről. :D

Látszólag egyszerű pitypang szárat enni...

Valójában azonban kész életveszély... :D

Vagy mégsem?! :)

És végül esti kedvencünk - még mindig nem tökéletes, de már kivehető - kép formájában:

Homokfürdő a'la Mogyoró

És azt hiszem ideje némi magyarázattal szolgálnom a sok képpél kapcsolatban:

Igen, mióta a gyerekeim megszülettek, a kezembe van nőve a gép, nehogy lemaradjak valamiről. :D Szeretek fényképezni még akkor is, ha mind a gyerekek, mind a höri kapcsán igaz, hogy öt képből négy kuka... ;)

Másrészt jó edzésnek érzem kicsi hörinek. Bent van a házában, bármikor elmehet, de mégis érzi a szagunkat. Bízom benne, hogy ezzel a bizalmat növeljük, hogy attól, hogy közel vagyunk, matatunk nála, még nem feltétlen akarjuk macerálni. Egyelőre úgy fest működik. Már kétszer is előfordult a napokban, hogy miközben a gyerekeket kattogtattam a lakásához közel, előjött és nyújtózkodott felfelé. Összekapcsolt a kattogással. :D És ha benyúlok a fekete masinámmal, már meg sem lepődik. Persze semmi hirtelen mozdulat, sosem vakuzok stb. stb. stb. 

Elég jól dukumentálódik kicsi élete. :)) Ezért is jött létre ez a blog. Egy idő után gyanítom a képek fogják életbentartani. Már ha elég erősek lesznek hozzá... :)