Húsvétra a lányokkal búzát növesztettünk, ebből csentem el egy keveset egy régi mécseses üvegbe, ezt növesztgettem titokban a konyhában.
A legközelebbi kisállatboltban sikerült beszereznem a bújófát, amit a szokásos wc papírguriga helyett vettem, ebben több a lehetőség, esztétikusabb és nem lehet szétrágni. Csak megrágni... ;)
Itt vettem a hüllők terráriumába való - mert ilyenek is laktak nálunk, így tudtam, hogy létezik - szárított moha aljzatot. Hogy minek? Én még olyan itatót nem láttam, ami nem csöpög olykor. A flickr-en láttam több helyen, hogy mohát tettek kis tálba az itató alá, így nem a forgács ázik, hanem ez felszívja. Tetszett!
Végül pedig családilag elmentünk a újra a Fresibe, hogy Szonja kereket választhasson. A kritériumokat tudta: ne legyen zajos, ne legyen olyan, amiből ki tud esni a lába, állványos legyen. Nem mondhatnám, hogy óriási volt a választék... Persze a létező legdrágábba szeretett bele a lány, no meg az anyja is. Fa. Németeknél szinte csak ezt használjáák, nem tudtam, hogy itthon is lehet kapni. Mivel már sokat olvastam róla, superlativusokban említve a csendességét, beruháztunk rá.
Így aztán pár nappal a nyuszi érkezése előtt, már egy teljesen kész lakhely várt a szekrény tetején a dobozban a lakójára.
(Jobb alul már összematricázva, használatban látható.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése