A nagy nap

A szombati nap nagy sürgés forgással telt. Húsvéti dekorálás. kalácssütés, sonka főzés...

Nekem pedig mindeközben már az estén járt az eszem. Vajon sikerül mindent összehangolni?

A lányok hetekkel korábban tollbamondták a levelt a nyuszinak, hogy mennyire nagyon szeretnének egy hörcsögöt és mennyire nagyon fogják szeretni, gondoskodnak róla és igazán jó gazdik lesznek. Izgatottan várták, hogy meghallgatásra kerülnek e soraik a nyuszinál. :)

7 órára beszéltem meg Ancsival, hogy megyek hozzá a kis hörcsögért.

Ömlött az eső, hideg volt. Két dobozt és egy zacsit vittem magammal, nehogy megfázzon a kicsike út közben.

Férjecském maradt a gyerekekkel, én útnak indultam.

Két oroszkék kislány volt a csapatban, választanom kellett. Őszintén? Ránézésre nem tudtam megkülönböztetni se őket. :) Ancsi segített, megbeszéltük, hogy a kicsit talán nyugisabbat vinném. Rövid beszélgetés utn betettük a kicsi dobozba, azt a nagydobozba, azt a zacskóba. Sipirc haza!

Egyeztetés apjukkal, lányok a kádban, jöhetünk.

Villámgyors tereprendezés és már mehet is a dobozból az új otthonába Mogyoró.

Mogyoró, aki nevét természetesen a lányoktól kapta. Nagy kicsilány ötlete volt, a húga Epert  szeretett volna, de meggyőzhető volt. 

A fürdés végeztével furcsa neszt hallottunk. Talán a Húsvéti nyúl személyesen? Máris?

Igeeeen!

Óriási volt az öröm! Kicsi Mogyi rögtön mutatta jelét, hogy igen szelíd állat, de ekkor még nem vettük ki, csak benyúltak megsimizni a csajok és nézték, csodálták az új jövevényt.
Azt hittem aludni se fognak, annyira ott álltak a sötétben a ketrec mellett és csak nézték mosolyogva, ujjongva Mogyit.
De Mogyoró hamar aludni tért, nyilván elfáradt a tesóktól való elválás, az utazás és az új otthon sokkjától szegény.

A képek láttán felmerülhet a kérdés, hogy miért mindig csak két lányról van szó, hiszen három gyerek van a képeken. És tényleg! :) De a nyolc hónapos kicsi fiúnak egyelőre nem sok beleszólása van a hörcsögkérdésbe, de minden tőle telhetőt megtesz, vagyis nézi lelkesen. :)