2012. július 29., vasárnap

Azt terveztem, hogy ma leleplezek egy titkot, de Mogyi extra cukisága átírta a tervet. :)

Tegnap este takarítottuk ki Őhörcsögségét a lányokkal, majd kapott egy nagy tál zöldséget. Karalábé, répa, fehérrépa, zeller, petrezselyem... széles volt a skála. No ezekhez hozzá se ért. Egy dolog fogyott el, a kisfiam első szülinapi tortájáról neki leszedett két szem ribizli. :)
Gondoltam nehogy már éhen vesszen szegény, vittem neki paprikát és az új kedvenc fügéből egy csipetnyit.
Persze rögtön előjött, de nem a tálhoz ment, hanem a kezembe.
Kivettem, vittem a lányokhoz, megsimogatták, megpuszilták, ez a kis höri meg csak ült a kezembe simulva, már már belebújva. Semmi rohanás, semmi elfordulás, semmi mászkálás.
Ha nekem valaki ezt mondja áprilisban, mikor megfogni is alig lehetett, erős kételyeim lettek volna. :)
De van Mogyinak már nyugodt, bújos énje is. Annyira édes volt!
Nem, nincs semmi baja. Mikor betettem, rohant enni, majd aludni. Fürgén közlekedett, Most este pedig hozta a szokásos formáját kézben is. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése