Megérkezett

Miután minden készen állt a kis lakó fogadására, és miután egyértelművé vált, hogy nem lesz egészen meglepetés, mert Lénának látni kell cseresznye szeműt, úgy döntöttem, hogy elmegyünk a kicsiért amint lehet, így én is túl leszek ezen a nemszeretem bizonytalanságon és a nekünk fentartott, de nem választott pici is hamarabb kezdhet gazdit keresni.

Így esett, hogy a keddi rendes lovaglás után nem hazajöttünk, hanem Újpestre vettük az irányt, de előtte - a de hova fogjuk tenni? - kérdésre adott válaszként - átadtuk a ketrecet. Lénám olyan, de olyan, de olyan boldog volt, hogy komolyan hajszál híja volt, hogy el nem sírta magát. Nem akarta elhinni, hogy azt a bizonyos lakást én rendeztem be és hogy rózsaszín..., az már csak hab volt a tortán. Azt hajtogatta, miközben ölelgetett, hogy "Erről álmodtam Mami! Ez gyönyörű!" :) Nehezen vette az akadályt, mely szerint nincs benne senki még, de hamar eljött az indulás és onnantól pörögtek az események.

Az elmúlt napok eseményei, mint pl. az, hogy Léna összekapcsolta a boszorkányokkal a piros szemet, erősen megbillentette a mérleget és már úgy gondoltam, hogy 98%, hogy nem a cseresznyeszemű jön haza velünk. Nem tévedtem. Léna egyetlen határozott kijelentése az volt: "nem tetszik :(( " No de hogy melyik legyen a választott, már nehéz kérdés volt. Ott voltak sokan, édesek, fekete szeműek, hol az egyik tetszett hol a másik. 90%-ban azért a világosakra mutatott, de simán rá lehetett volna dumálni egy kékre is szerintem, talán a hófehér és a fekete volt az egyetlen, akire nemet mondott. :) Végül Szoncsival döntöttünk, ő pedig rábólintott. Szonja megfogta a piciket, és azok sorra bukfenceztek vissza a dobozba. Egy kivétellel. Volt egy végtelen türelmes kék merle picike. Méghozzá egy nagyon szép igazán világos kis merle. Fiú...

Végigbogarásztuk még a lányokat, de egyik sem volt szerelem, ez a pici pedig csak ült ott türelmesen és várta, hogy döntsünk róla. Szonja elkezdte mondani, hogy ő legyen. Engem elvarázsolt a türelme. Mogyi hónapokig csak rohant. Csak felnőtten lett ilyen kis türelmes. Vagy még most sem... Így megkérdeztem Lénát jó lesz e. És jó lett, hurrá! :) Nem volt könnyű döntés. De így nem egészen 24 óra távlatából azt gondolom jó döntés született.

Hazafelé ment a névadási dilemma. Odafelé egy csomó név felmerült. Az Áfonya már egy ideje nem szerepel a listán. Lett helyette az Eper és a Dió mellé Szőlő, Kókusz, Gesztenye, Ribizli és én már nem is tudom mi minden még. Ezek voltak meg még hazafelé is, így ezekre emlékszek. :) Abban maradtuk, hogy az Eper a cseresznyeszeműre illett volna és hogy az lány név, így az kiesett. Szoncsi a Gesztenyét támogatta, én a Kókuszt, de a gazdi döntött: a DIÓ nevet kellett ráírnom a névtáblára miután hazaértünk. Így esett, hogy cseresznyeszemű bézs Eper lányka helyett lett egy kis kék merle Dió fiúnk. Közülük az egyik, de meg nem mondom melyik! (tippem van, de az titkos, mert lutri ;) )

A három merle tesó

Az ötös csapat. Két kék és három merle. Egyikük Dió

Igazából annyira bizonytalan volt, hogy ki is költözik hozzánk, hogy nem is néztem utána - pedig szokásom mindent kitanulmányozni alaposan, amivel közelebbi kapcsolatba kerülök ;) - ennek a színnek, egészen pontosan mintázatnak. Itthon gondolkodtam el róla, hogy vajon mi a csuda különbség lehet a kék pearl és a kék merle közt. Utánanéztem. Ezt találtam a Chevalier tenyészet oldalán: 

"A Pearl és Merle mutációk, nagyon hasonlóak. A különbséget néha nagyon nehéz észrevenni. Néhány Pearl színe nagyon hasonlít a Merle mintára. A probléma az, hogy mind a Pearl és Merle mutáció vonalanként más-más, és nem rögzítettek a tulajdonságok, amelyek mindig jelen vannak. A fő különbség az, hogy a Pearlnek általában a hátsó lábai és az arca is "fehér", míg a Merle-nél nem mindig. A Merle-n szinte mindig egy fehér sáv fut, és egy kis fehér pötty van a fején. A Pearl legtöbbször fehér fejű, a szemek alatt is, míg a Merle-nek gyakran az egész feje "színes". A színe a hátán és a fülein kissé sötétebb, a Merle-nek mint a Pearl-nek. A Pearl-Mandarinnak a feje narancssárgás, és a hátcsík is narancssárga, míg a Mandarin és Merle kombinációjánál a fej is "színes", mint egy normális Mandarinnál."
Ezek szerint nem velem van a baj, hogy nem tudtam magam sem, hogy mi a különbség. :)

Milyen Dió?
Édes! Nagyon! És szemlátomást nem nagyon viselte meg a költözés. Fél - egy óra pihenő után már felfedező útra indult, megnézett mindent, evett, ivott, homokozott, kerekezett. Mintha mindig is itt lakott volna.

Figyi! Kijövök. Jó?!

Dió vagyok. Látod? Ott a nevem a kapun! :)

Sok a finomság

Megtaláltam a vizet is

Edzés közben

Nem akartuk, de annyira éber volt este, hogy megpróbáltam kivenni. Megfogni nem volt olyan egyszerű, de mikor már kint volt, tüneményes volt. Pont olyan nyugis, bújós kicsi, mint Livinél. Ma is nagyon sokat volt ébren, jött ment, evett, futott és nem zavartatta magát. Mogyinál is erre számítottam, hogy a kölyök állatkák még többet vannak ébren, de akkor tévedtem. Délben ki is vettük kicsit, addig csak néztük és most is hozta a formáját. Tündérbogár.

Rajongók

Nyalogatta Léna kezét

Szonja tenyerében

Ismét a gazdinál, nyugisan ücsörögve

Úgy fest, bejött neki a lakás is. Mindent elér, mindent megtalált, mindenhová feljut. Egyedül a magos tállal lesz gond. Amennyire bejött Mogyorónak ez a tojástartós megoldás, annyira ne mvaló Diónak. Ő kikotor három laza mozdulattal mindent, majd válogat. Mogyi sosem csinált ilyet. Azt hiszem keresnem kell egy tálkát neki, amibe bele tud ülni.

kupi bajnok

A legnagyobb öröm azonban mégis csak az, hogy Lénát hihetetlenül boldoggá és büszkévé tette. Már most imádja Diót, lesi mihelyt meghallja - ma majdnem a déli alvás is elmaradt miatt... - és mindenkinek elújságolja, hogy mit kapott a - majd holnap után esedékes - harmadik születésnapjára.