Hétvége

Hello! Zippo vagyok és megszereztem a gépet. Hehe

Furi dolgok történtek a hétvégén. Muszáj elmesélnem.

Képzeljétek egyik este, miután végre megkaparintottam a távirányítót és majdnem sikerült magam beásnom a kanapé párnái közé, azt mondta a gazdi, hogy bújjak be a zsákomba, mert be akar mutatni valakinek. Gondoltam, no, én vagyok a sztár, jönnek a rajongók...

De nem! Ezek nem rajongók! Ezek kutyák... Kiderült, hogy van két mopszom... Az egyik öreg, és vak, ő csak messziről szimatolt a levegőbe, hogy ki vagyok mi vagyok, de a másik még közelebb is jött, hogy megnézzen. no előle elbújtam rendesen!

Szerencsére azt mondták a gazdik, hogy nem kell nagyon összehaverkodnunk, elég ha nem balhézunk. Részemről oké és a két kutya is azt mondta, hogy nem akarnak tőlem semmit csak... csak a tápomnak jó a szaga, azért lihegnek folyton a ketrecem mellett (el is költöztettek hamar magasabbra, így már nem érik el azt se szerencsére!)

Felfedezőúton

Amúgy meg a gazdi szerint kicsit dinka vagyok. (de szerintem azért szeret ám! ;) ) Az egyik éjjel/hajnalban többször is felkelt, mindig jött hozzám, azt hitte majd sünizik egy jót ha már kiverte az ágy, de én mindig aludtam. Hol a zsákomban, hol az alomban, de mindig szundiztam. Ki is röhögött magában, hogy még hogy éjszakai állat... Erre jön reggel és mit lát? Világos van és én éppen jövök megyek rohangálok. Itt már hangosan is kimondta amit gondolt... Bár befúrtam magam a zsákba, azért pár percre csak kivett. Zsákostól tett az öléba. Nagyon túrtam, de végül csak kijöttem. És megleptem a gazdit azzal, hogy kedves voltam. Nappal ide vagy oda egy fél puffantást se hallattam. Vagyis de... csak nem szúrtam hozzá. Még puszit is kaptam az orromra én meg cserébe megnyalogattam a kezét. Mondtam én, hogy szerintem csípi a fejem...

Haverkodunk

Süni nyelv

Ja! És van egy videó is rólam. Épp eszek. Kukacot. Imádom! A száraztápon kívül mást nem is ettem még meg eddig (ennek mondjuk azt hiszem nem örülnek a gazdák. Főleg a mami, aki még főz is rám én meg hozzá se nyúlok semmihez...) Ide nem sikerül betenni a videót, de talán így látható:
Zippo eszik
És igen... Jó vacsihoz zene is jár. ;) 

Zippo

Tegnap leültünk a gyerekekkel és elhatároztuk, hogy addig fel nem kelünk onnan, míg nem találunk ki nevet Sünnek.

Tök jó ötletek jöttek, én Bodzát akartam, de már megint ott tartottunk, hogy az lánynév. Jött még az Áfonyától a Tüsin, Gesztenyén át a Piggy-ig minden. Legtovább a Moha tartotta magát, de mikor kivettük és így próbáltuk szólítani, mind megállapítottuk, hogy nem illik rá.

Így került elő az egyik első verzió: Zippo. Igen, mint az öngyújtó. És igen, az eredeti neve, a Zip egyenes következménye. Ma reggel mikor felkeltünk úgy tűnt, mindenki így hívja. Most tehát már majdnem 24 órája Zippo, Zippi névre "hallgat" kis tüskéshátú barátunk. Jó lenne már megállapodni...

Volt "fotózás" is Őuraságáról, ami minden újonnan hozzánk kerülő kisállatnak kötelező. ;) Nos... nem egyszerű, ha egy négylábú minden kattanásra a fejére húzza a tüskéit... és az sem segít, ha nincs fény... de azért megörökítettük őt is. :)

Fotózz ha bírsz!

Na jó! Kinyújtom magam...

Állítólag a sünik szeretnek labdázni... jó vicc!

Azt mondták jól áll nekem a zöld!

Jóval egyszerűbb a dolgunk viszont telefonnal. Mert az le lehet némítani. Csak ugye ott meg minőség béli gondok vannak. :(

Nincs több fotó! ÉRTED?!

Grumpy

  Szégyenszemre Sünnek még mindig nincs neve. :(

Nálunk ez aztán nem jellemző, de most mindenki csak azt tudja, hogy mi ne legyen. Jön egy ötlet és már érkezik is a kontra, hogy az miért nem jó. Nekem meg momentán csupa csajos név jut csak eszembe, de Zipi fiú...

Tegnap Grumpy-nak hívtam, mert annyit puffogott és szurkálódott mire kivettem, hogy ez csúszott ki a számon. A gyerekeknek tetszett is, hogy Grumpyzom (lövésük sincs mit jelent ;) ), javasolták, hogy ez jó is lesz névnek, de erősen tiltakozom bármilyen jól is hangzik, nehogy Nomen est omen alapon ilyen kis mufurc maradjon nekem. Különben kint már rohant, a kezemben sem volt baja, csak meg ne akarjam fogni...

Itt még grumpy üzemmódban volt :)

Később aztán ráerősített még, hogy ez nem jó név neki, miután tévézés közben megláttam, hogy kakilt az alomba (bizony! szoba... akarom mondani ketrectiszta a lelkem!! :) ) és gondoltam kiszedem mielőtt belehempereg és ez a kis gombóc nem lett tüskelabda, nem puffogott, hanem odajött a kezemhez és szimatolta bátran. Gondoltam majd ha megmozdulok dúl-fúl egyet, de nem. Jött az ajtóhoz és mire a lapátot kivettem a jobb kezemmel, már benne ült a balban. Naná, hogy kivettem. :) És naná, hogy nem lesz Grumpy! :)

El is készítettem az első közös selfienket. :))

meg aztán a másodikat, 

És aztán még egy csomó elmosódott pacát is lőttem, ahogy Ősünsége rohangált a kanapán... Még hogy a sün lomha állat mi?!  Olyan fürge, mint a szélvész! Félelem (és/vagy magasság) érzet meg nulla. Résen kell lenni!

A gyerekek mikor a szőnyegen sétált, már megsimogatták, összedugták vele az orrukat, de kézbe még nem merték venni. Viszont cserébe borzasztóan tetszik nekik. Alig lehet őket a ketrec mellől az ágyba terelni. Azt mondták tegnap, inkább ne legyen esti mese, csak engedjük meg, hogy még egy kicsit nézzék. Sőt! Zétény még suttogni is megtanult a kedvéért. Óriási eredmény tőle!! Nekünk sose sikerül rávenni... ;)

Új lakó érkezett

Három hét telt el, mióta búcsút vettünk Mogyorótól. 

Szoncsi, a kisgazdija egy ideig nem akart új állatkát, majd azt mondta, hogy valamit szeretne, de nem törpehörit. Az indok egyszerű: olyan állatot szeretne, ami nem hal meg ilyen hamar. 

Először a tengerimalacot ajánlottuk, de ettől nem jött lázba. Aztán... Jött a süni gondolata.

Már lassan egy éve történt, hogy a férjem valahol belebotlott egy cikkbe róluk és megmutatta. Aztán valahogy lépten nyomon beléjük botlottam. Végül már direkt. ;) Nagyon megtetszettek, férjecske is könnyen meggyőzhető volt, de abban maradtunk, hogy majd ha egyszer elköltözünk, és több helyünk lesz, akkor jöhet.

Nem így lett...

Miután már Szoncsi is beléjük bolondult, találtunk helyet az évek óta pincében heverő - a tengerimalac lakosoktól megmaradt - 1 méteres ketrecnek. És a véletlenek sora az utunkba küldte a tökéletes kissünt, aki mindenkinek tetszett a családban. 

Április 22-én mentünk el a nagylányommal az Erizo tenyészetbe Zipért.

Nos... Hazafelé a közel fél óra alatt Szoncsi olyan szinten esett szerelembe a kis jövevénnyel, hogy még engem is meglepett. :)

Végleges neve még nincs a kis tüskéshátúnak, mert nem tudtunk megegyezni. Zétény Zsozsónak akarja hívni, sőt hívja is, de ez a lányoknak nem tetszik. Szoncsi a kocsiban azt mondta legyen Zizi, ez ellen Zétény lázad, mert őt is szoktuk így becézni. Aztán jött az Olaf ötlet, mert épp Jégvarázs lázban égnek a lányok, ez tetszett is mindenkinek, de soha senkinek nem jut eszébe. :D Így most egyelőre Zipi néven nevezzük, aztán majd meglátjuk hogy fogják hívni Őuraságát ha egy kicsit jobban megismerjük. :)

Egyelőre erőteljesen puffog és menekül a vackába ha a ketrec közelébe megyünk, de kivéve már nagyon kedves. Össze kell még csiszolódnunk. :)

Hát te ki vagy?!

Oké... lazuljunk egy kicsit...

Meg még pózoljak is mi?!

Ölbe süni

Nézzük csak... Új otthon...

De hol a mami és a tesók?!

Búcsú

2 év, 3 hét és 3 nap. Ennyit élt kicsi Mogyoró. Isten Veled puha kis szőrpamacs!

Ez az utolsó képünk róla. Nyugodjon békében!

A Lányok még nem tudják. Nem lesz vidám délutánunk. :( A helye már üres. A Gazdija dönt majd, hogy szeretne e új hörit és ha igen, akkor mikor. Én minden hörcsögöm halálakor megfogadtam, hogy soha többet, de sosem bírtam ki a sohát, csak kellett némi idő. Hol több, hol kevesebb. Meglátjuk Szonja hogy dönt.